Papírfecni

Miért érzodik, hogy ma este van

Valami nincs itt benn rendben ma                              
Miért vagyok ilyen feszült ma?
Teljesen elhagyom a paranoiát
Nem tudom mi volt fontos nekem eloször
Vagy mibol táplálkozott a kényszer
Csak azt tudom milyen érzés
Ha van egy hang hátul a fejemben
Olyan, mint egy arc, amit belül tartok
Egy arc, ami ébren van, mikor becsukom a szemem
Egy arc figyel mindig, amikor hazudok
Egy arc, ami mindig nevet, ha elesek
(És mindent szemmel tart)
Szóval tudom, ha itt az ido: megszokom vagy megszököm
Attól a belso arctól, ami hall engem
Éppen a boröm alatt

Olyan, mintha paranoiás lennék, nézve a saját hátam
Olyan, mintha forgószél lenne a fejemben
Olyan, mintha nem tudnám megszuntetni a hangokat, amiket belülrol hallok
Olyan, mintha az arc belül, éppen a boröm alatt lenne

Tudom, van egy arc bennem
Megmutatja nekem az összes hibámat
Benned is van egy arc, és
A te paranoiád valószínuleg rosszabb
Nem tudom, mi indított útra eloször, de tudom, hogy nem bírom ki
Mindenki úgy tesz, mintha a lényeg az lenne, hogy
Nem vagyok annyi, mint te, de
Mindenkinek van egy arca, amit belül tart
Egy arc, ami ébren van, mikor becsukom a szemem
Egy arc figyel mindig, amikor hazudok
Egy arc, ami mindig nevet, ha elesek
(És mindent szemmel tart)
Szóval tudod, ha itt az ido: megszokod vagy megszöksz
Attól a belso arctól, ami téged is figyel
Éppen a boröd alatt

Olyan, mintha paranoiás lennék, nézve a saját hátam
Olyan, mintha forgószél lenne a fejemben
Olyan, mintha nem tudnám megszuntetni a hangokat, amiket belülrol hallok
Olyan, mintha az arc belül, éppen a boröm alatt lenne

A belso arc éppen a boröm alatt

Lenyugszik a nap
Érzem, a fény elárul engem

Olyan, mintha paranoiás lennék, nézve a saját hátam
Olyan, mintha forgószél lenne a fejemben
Olyan, mintha nem tudnám megszuntetni a hangokat, amiket belülrol hallok
Olyan, mintha az arc belül, éppen a boröm alatt lenne
Olyan, mintha paranoiás lennék, nézve a saját hátam
Olyan, mintha forgószél lenne a fejemben
Olyan, mintha nem tudnám megszuntetni a hangokat, amiket belülrol hallok

Olyan, mintha nem tudnám megszuntetni a hangokat, amiket belülrol hallok
Olyan, mintha nem tudnám megszuntetni a hangokat, amiket belülrol hallok

Olyan, mintha az arc belül, éppen a boröm alatt lenne

Egy lépéssel közelebb

Nem tudom ezt tenni többé
Minden úgy van, ahogy eddig mondtam
Ezek a szavak mind értelmetlenek
Örömömet lelem a tudatlanságban
Minél kevesebbet hallok, annál kevesebbet fogsz mondani
De te rá fogsz jönni mindenképpen
Csak mint korábban...

Minden, amit mondasz nekem
Egy lépéssel közelebb visz a végéhez
És már készülök kitörni
Nekem kell egy kis szoba, hogy lélegezzek
Mert egy lépéssel közelebb vagyok a végéhez
És már készülök kitörni

Megtalálom a válaszokat, melyek nem teljesen tiszták
Bárcsak tudnám hogyan tűnhetnék el
Ezek a gondolatok mind értelmetlenek
Örömömet lelem a tudatlanságban
Minden folytatódni látszik
Újra és újra, megint

Minden, amit mondasz nekem
Egy lépéssel közelebb visz a végéhez
És már készülök kitörni
Nekem kell egy kis szoba, hogy lélegezzek
Mert egy lépéssel közelebb vagyok a végéhez
És már készülök kitörni (2x)

Fogd be, amikor hozzád beszélek

Fogd be

Fogd be

Fogd be

Fogd be, amikor hozzád beszélek

Fogd be

Fogd be

Fogd be

Fogd be és már készülök kitörni

Minden, amit mondasz nekem
Egy lépéssel közelebb visz a végéhez
És már készülök kitörni
Nekem kell egy kis szoba, hogy lélegezzek
Mert egy lépéssel közelebb vagyok a végéhez
És már készülök kitörni

Veled

Ma egy álomra ébredtem,
A nyugalom hűvösére,
Hideg lábaim a földre téve,
Elfelejtettem mindent a tegnapról,
Emlékezem,
Úgy teszek, mintha ott lennék, ahol még sohase jártam,
De ez nem több,
Mint egy kis ízelítő a képmutatásból,
Elhagyatottan ráébredek a hibákra,
Lassan reagálok,
Még ha oly közel is vagy hozzám,
Mégis olyan rideg vagy hozzám,
És én nem tudlak visszahozni.

REFRÉN

De ez így igaz, én így érzek,
Ígérettel kecsegtetett az arcod,
A hangod dallamai rá lettek festve az emlékeimre,
Még ha te nem is vagy velem,
Én mindig veled vagyok!

Te - most már látom én - mindent magadban tartottál,
Te - most már látom én - még ha be is csukom a szemem.

Megütlek, és te visszaütsz,
A padlóra kerülünk mindketten,
A nap további része nyugodt,
Tiszta összefüggés ez és az között,
Amikor a dolgok rosszabbá válnak,
Úgy teszek, mintha a múlt nem lenne megtörtént.
Most ennek az emléknek vagyok a fogságában,
Elhagyatottan ráébredek a hibákra,
Lassan reagálok,
Még ha oly közel is vagy hozzám,
Mégis olyan rideg vagy hozzám,
És én nem tudlak visszahozni.

REFRÉN

Te - most már látom én - mindent magadban tartottál,
Te - most már látom én - még ha be is csukom a szemem.

Nem
Nem számít milyen messzire jöttünk,
Én nem várhatom, hogy meglássam a holnapot
Veled

Te - most már látom én - mindent magadban tartottál,
Te - most már látom én - még ha be is csukom a szemem. (2x)

Points of Authority

Add fel a versenyt,
Még mielőtt valaki kitaszít a képből,
Szégyent hoz a nevedre,
Hajtsd fel a fejed,
Te itt nem versenghetsz,
A tempó túl gyors, csak utolsó előtti lehetsz!

Te szereted, ahogy rád nézek,
Miközben örömet lelsz abban,
Hogy az undorító tetteidet rajtam keresztülviszed,
Te eltávolítasz,
Ha én feladom,
Az életem és a büszkeségem össze van törve.

KÓRUS

Te szereted azt hinni, hogy soha nem voltál rossz,
Te szeretsz úgy tenni, mintha lennél valaki.
Azt akarod, hogy más is sérült legyen, akárcsak te,
Meg akarod osztani, amin keresztül mentél,
(Úgy élsz, ahogy tanultad!)

Te szereted, amiket mondok, megfogok tenni,
Ahogy megsebzem magam, csak
Hogy visszakerüljek hozzád,
Te eltávolítasz,
Ha én feladom,
Az életem és a büszkeségem össze van törve.

KÓRUS
Te szereted azt hinni, hogy soha nem voltál rossz,
Te szeretsz úgy tenni, mintha lennél valaki.
Azt akarod, hogy más is sérült legyen, akárcsak te,
Meg akarod osztani, amin keresztül mentél,
(Úgy élsz, ahogy tanultad!)

Add fel a versenyt,
Még mielőtt valaki kitaszít a képből,
Szégyent hoz a nevedre,
Hajtsd fel a fejed,
Te itt nem versenghetsz,
A tempó túl gyors, csak utolsó előtti lehetsz!

KÓRUS (2x)

Add fel a versenyt!

Mászva

Mászva

A bőröm alatt mászva

Ezek a sebek nem fognak begyógyulni

 Félelmetes, ahogy zuhanok

Összezavarodva, hogy mi a valódi

Ez valami bennem, ami húz a felszín alatt

Megéve, összezavarva

Ilyenkor nincs önuralom,

Félek, hogy soha nem ér véget

Irányítva,

Nem úgy nézek ki,

Mint aki újra megtalálja magát

A falaim bezárulnak

[Bizalomérzet nélkül,

Meg vagyok győződve hogy túl nagy a nyomás a cselekvéshez]

Már korábban éreztem, hogy ez az út

Annyira bizonytalan

A bőröm alatt mászva

Ezek a sebek nem fognak begyógyulni

Félelmetes, ahogy zuhanok

Összezavarodva, hogy mi a valódi

Kényelmetlenség, vég nélkül húzta magát fölém

 Eltérítve,

Elfordítva

A saját akaratom ellen,

Kívül állok saját magam mérlegelésén

Ez így kísért,

Nem úgy nézek ki,

Mint aki újra megtalálja magát

A falaim bezárulnak

 [Bizalomérzet nélkül,

 Meg vagyok győződve hogy túl nagy a nyomás a cselekvéshez]

Már korábban éreztem, hogy ez az út

Annyira bizonytalan

 A bőröm alatt mászva

Ezek a sebek nem fognak begyógyulni

Félelmetes, ahogy zuhanok

 Összezavarodva, hogy mi a valódi.

Megszökő

Graffiti dekorációk,
A sivatag ege alatt,
A feszültség hullámzása,
Megtört bizalmamon,
A leckék, amiket nekem adtál,
Megtanultam soha nem voltak igazak

Kétségek közt találom magam,
(Ők ismét rám mutatnak ujjukkal)
Bűnös vagyok az esküdtcéh szerint,
(Ők ismét rám mutatnak ujjukkal)

El akarok menekülni,
Soha nem búcsúzni el,
Tudni akarom az igazságot,
Ahelyett, hogy azon rágódnák.
A válaszokat akarom tudni,
És nem a hazugságokat!
Be akarom csapni az ajtót,
És kinyitni a tudatomat!

Papírzacskók,
És veszekedés hangjai,
A sivatag ege alatt,
Egy másik hullám,
Túlcsordult bennem,
Minden szavam,
Amivel változást ígértem,
Nem voltak igazak.

Kétségek közt találom magam,
(Ők ismét rám mutatnak ujjukkal)
Bűnös vagyok az esküdtcéh szerint,
(Ők ismét rám mutatnak ujjukkal)

REFRÉN

El fogok szökni!
És soha nem mondom: Viszlát! (Elszökni)
El fogok szökni!
És soha nem akarom tudni miért! (Elszökni)
El fogok szökni!
És ki fogom nyitni a tudatomat!

REFRÉN

El akarok szökni,
És felnyitni a tudatomat! (5x)

Egyedül

Mit tegyek, hogy magam mögött hagyjam őket,
Kövessen vakon az ösztöneimet,
Adjam fel a büszkeségem ezeknek a rossz álmoknak,
És hódoljak be a szomorú gondolatoknak, amik őrjítőek?
Üljek itt és próbáljak tűrni,
Vagy próbáljam őket tetten érni?
Megbízzak valakiben, és csináljon belőlem bohócot az álság,
Vagy ne bízzak senkiben, s éljek magányosságban?
Mert ezt én nem bírom,
Amikor ilyen sovány és nyúzott vagyok,
Jó lépéseket teszek, de elveszek út közben,
Felveszem a mindennapi külsőmet, de végül is
Ismét megsérülök,

Pre-Kórus

Magamban (magam),
Azt kérdem miért, de a gondolataim közt megtalálom,
Nem számíthatok magamra.

REFRÉN
Képtelen vagyok fenntartani magam,
(Ahhoz amit akarok, hiszen oly nyúzott és sovány vagyok)
Ez mind túl sok ahhoz, hogy befogadjam,
Képtelen vagyok fenntartani magam,
(Látom minden forog körülöttem.)
A hibák gondolatai elsüllyednek bennem!

Ha hátat fordítok, akkor védtelen leszek,
És vakon járni, olyan mintha eszméletlen lennél,
Ha feladom a büszkeségem, és hagyom őket
Mindent elvesznek tőlem,
Amíg van valamim.
Ha elengedem őket, túl is leszek rajtuk,
De ha megpróbálom elkapni őket, akkor lehagynak,
Ha megölnek olyan kérdések mint a rák,
Akkor a válasz csendjében leszek eltemetve,

Pre-Kórus
REFRÉN

Hogy gondolod?
Olyan sokat veszítettem,
Én úgy félek, hogy elveszítem a kapcsolataimat,
Te mire számítasz,
Tudni fogom mit kell tennem?
Amikor minden amit tudok,
Az az amit te is elmondtál nekem!

Te nem (tudod),
Nem tudom elmondani, hogyan kell (elengedni),
Nem lényeg mit csinálok, milyen keményen (próbálom),
Én nem tudom meggyőzni magam (miért),
Kint ragadtam a túloldalon (2x)

REFRÉN (2X)

Végül

Ez egy dologgal kezdődött
Nem tudom miért
Nem számít mennyire próbálkoztál
Tartsd észben/Megterveztem ezt a rímet
Hogy megmagyarázzak kellő időben
Mindent, amit tudok
Az idő értékes dolog
Nézd, elmúlik, amíg kileng az inga
Nézd, visszaszámol a nap végéig
Az óra ketyeg az élet elmegy
(Ez olyan valótlan)
Nem vigyáztam, míg
Néztem, ahogy az idő kirepül az ablakon
Próbálva visszatartani, de még nem ismertem
Mindent elvesztegettem csak azért,
Hogy lássalak elmenni.
Mindent bent tartottam és még próbálkoztam, de minden szétesett
Ami jelentett nekem valamit/Végül is emlékezni fogok az időre, amikor

Keményen próbálkoztam
És messzire jutottam
De végül
Ez semmit nem számít
Le kellett esnem
És mindent elveszteni
De végül
Ez semmit nem számít

Egy dolog, nem tudom miért
Nem számít mennyire próbálkoztál-
Tartsd észben/Megterveztem ezt a rímet
Hogy emlékeztessem magam, hogy
Keményen próbálkoztam
Annak ellenére, hogy útközben gúnyolódtál velem
Úgy téve, mintha a tulajdonod lennék
Visszaemlékezve mindig harcoltál velem/Csodálom
Hogy ilyen messzire jutottam
A dolgok nem olyanok, mint amilyenek voltak
Te nem fogsz felismerni többé
Aztán nem is azt ismerted bennem vissza
De ezek mind visszatérnek hozzám
Végül
Mindent bent tartottam és még próbálkoztam, de minden szétesett
Ami jelentett nekem valamit/Végül is emlékezni fogok az időre, amikor

Bíztam benned
Amennyire csak tudtam
És ezért
Legalább ezt az egy dolgot tudnod kéne....

Keményen próbálkoztam
És messzire jutottam
De végül
Ez semmit nem számít
Le kellett esnem
És mindent elveszteni
De végül
Ez semmit nem számít

Egy hely a fejemnek

Figyelem, ahogy a Hold ül az égen,
A sötét éjben,
Világít a Naptól kapott fényben,
A Nap nem ad fényt a Holdnak, magának tartogatja,
A Hold tartozik neki.
Ez elgondolkodtat, mintha te is így tennél,
Szívességek teszel aztán hirtelen,
Megváltozol és elkezded kérni tőlem,
A dolgokat vissza, és.

Én rosszul vagyok a feszültségtől,
Rosszul vagyok az éhségtől,
Rosszul attól, hogy úgy teszel,
Én ezzel neked tartozom,
Találj magadnak egy másik helyet,
Ahol kiélheted a sóvárságodat,
Amíg én találok egy helyet, ahol pihenhetek!

Máshol akarok lenni,
Úgy gyűlölöm, amikor azt mondod nem érted!
(Látni fogod, ez így nem fog menni)
Szeretnék energikus lenni, nem az ellenséggel,
Egy hely a fejemnek!

Talán egy nap én is olyan leszek, mint te,
Eltaposom az embereket akárcsak te,
Elfutok az emberek elől, akiket azt hittem ismerek,
Visszaemlékezem, milyen is voltál régen,
Régen nyugodt voltál, erős voltál,
Kedves voltál, de tudnod kellett,
Hogy kifordultál magadból,
S most látod, milyen üres is így,
Teljesen egyedül.

Pre-Kórus (2x)

Kórus

Próbáltad a legtöbbet kihozni belőlem!
Tűnj el! (8x)

Kórus

Pre-Kórus
Én rosszul vagyok a feszültségtől,
Rosszul vagyok az éhségtől,
Rosszul attól, hogy úgy teszel,
Én ezzel neked tartozom,
Találj magadnak egy másik helyet,
Ahol kiélheted a sóvárságodat,
Amíg én találok egy helyet, ahol pihenhetek! (2x)

Elfeledve

Refrén

A tetejétől az aljáig,

Alulról újra fel,

És most a csúcson fejezem be,

A legjavánál,

De közben elfelejtettem, mi volt a közepén.

Messzire kerültem a biztonságtól.

A kép még itt van, az emlék nem hagy el.

De mégis, mire kellene vigyáznom?

Ez a hely olyan sötét. A végét nem is láthatod.

Az égbolton fordított kakas.

Sokkol, hogy semmi sem képes megvédeni.

Az eső cseppenként küldi a döntő problémákat.

Erőszakosan szugerál a hatalom,

Ahogy szorosan zárt szemekkel néz keresztül

A rozsdás, rohadt poron,

Mint a reflektor fénypontja a padlón,

És zúdul a világra a színlelés rozsdája.

A szemek könnyedén kinyílnak,

És sötétség van újra.

Refrén

Chorus

Emlékezetben te meg fogsz találni engem.

Lángoló szemek...

A sötétség szorosan tart engem addig,

Míg felkel a Nap.

Körülöttem minden mozgásban van.

Ordítozás fent és lent,

Mocskolódó megnyilvánulások hallatszanak szüntelenül.

A kerekek körbeforognak.

A múlt alkonya lopódzik,

Utcalámpák, láncszemek, beton.

Egy kis papírdarab lebeg lent az utcán,

Rajta rajzolt képpel, míg el nem viszi a szél.

Az emlékek most olyanok, mint ez a kép volt,

Amikor a papír még nem volt összegyűrve.

Így nem lehet újból tökéletes.

Refrén

Chorus

Most te megszereztél engem, megkaptál tettben,

Hozz vissza gondolatban!

És én elmesélem neked,

Hogyan látom a valóságot rajtad keresztül. (7x)