Chester: Everybody is, like, really, um, unique in this group.
Mike: These are my-my five best friends.
Joe: We’re all homies, and we’re really supportive of each other.
Rob: A lot of people say, like when you get on the road wiht the guys you’re just gonna be, like, at each other’s throats after a certain period and you’re just going to, you know, be fighting and all that. We’ve heard horror stories about being on the road before we actually got on the road but there’s some days where… when one person or a few of us are just fustrated.
Chaz: I’m sick of people yelling. The only person I want to hear yell is me.
Joe: What about us, though?
Chaz: Yeah, we’re sick of that.
Rob: Everybody is really open-minded and easy to talk to so we’re become, like, you know, a family on the road which is really cool thing.
It’s like our family away from our family.
[Stand by.]
|
Chester: Ebben a csapatban mindenki igazán egyedi.
Mike: Ők öten az én legjobb barátaim.
Joe: Mindannyian nagyon jó haverok vagyunk, és mindannyian támogatjuk egymást.
Rob: Sok ember mondja, hogy mikor úton vagy a srácokkal, egy idő után nekimentek egymás torkának. Tulajdonképpen erről már azelőtt hallottunk horror történeteket mielőtt turnézni kezdtünk, de ezek csak néhanapján igazak… mikor egy valaki vagy néhány ember közülünk fusztrált.
Chaz: Belefáradtam, hogy az emberek ordítoznak. Az egyedüli ember, akit kiabálni akarok hallani az én vagyok.
Joe: Mégis, mi lesz velünk?
Chaz: Igen, ebbe belebetegedtünk.
Rob: Mindenki igazán nyitott természetű és mindenkivel könnyű beszélgetni, úgyhogy egy családdá váltunk az utazások közben, ami egy nagyon király dolog. Ez olyan, mint a családunk, távol a családunktól.
|