..::Linkin Park::..
Nymphadora 2006.02.14. 07:15
Papírfecni
Miért érzodik, hogy ma este van
Valami nincs itt benn rendben ma Miért vagyok ilyen feszült ma? Teljesen elhagyom a paranoiát Nem tudom mi volt fontos nekem eloször Vagy mibol táplálkozott a kényszer Csak azt tudom milyen érzés Ha van egy hang hátul a fejemben Olyan, mint egy arc, amit belül tartok Egy arc, ami ébren van, mikor becsukom a szemem Egy arc figyel mindig, amikor hazudok Egy arc, ami mindig nevet, ha elesek (És mindent szemmel tart) Szóval tudom, ha itt az ido: megszokom vagy megszököm Attól a belso arctól, ami hall engem Éppen a boröm alatt
Olyan, mintha paranoiás lennék, nézve a saját hátam Olyan, mintha forgószél lenne a fejemben Olyan, mintha nem tudnám megszuntetni a hangokat, amiket belülrol hallok Olyan, mintha az arc belül, éppen a boröm alatt lenne
Tudom, van egy arc bennem Megmutatja nekem az összes hibámat Benned is van egy arc, és A te paranoiád valószínuleg rosszabb Nem tudom, mi indított útra eloször, de tudom, hogy nem bírom ki Mindenki úgy tesz, mintha a lényeg az lenne, hogy Nem vagyok annyi, mint te, de Mindenkinek van egy arca, amit belül tart Egy arc, ami ébren van, mikor becsukom a szemem Egy arc figyel mindig, amikor hazudok Egy arc, ami mindig nevet, ha elesek (És mindent szemmel tart) Szóval tudod, ha itt az ido: megszokod vagy megszöksz Attól a belso arctól, ami téged is figyel Éppen a boröd alatt
Olyan, mintha paranoiás lennék, nézve a saját hátam Olyan, mintha forgószél lenne a fejemben Olyan, mintha nem tudnám megszuntetni a hangokat, amiket belülrol hallok Olyan, mintha az arc belül, éppen a boröm alatt lenne
A belso arc éppen a boröm alatt
Lenyugszik a nap Érzem, a fény elárul engem
Olyan, mintha paranoiás lennék, nézve a saját hátam Olyan, mintha forgószél lenne a fejemben Olyan, mintha nem tudnám megszuntetni a hangokat, amiket belülrol hallok Olyan, mintha az arc belül, éppen a boröm alatt lenne Olyan, mintha paranoiás lennék, nézve a saját hátam Olyan, mintha forgószél lenne a fejemben Olyan, mintha nem tudnám megszuntetni a hangokat, amiket belülrol hallok
Olyan, mintha nem tudnám megszuntetni a hangokat, amiket belülrol hallok Olyan, mintha nem tudnám megszuntetni a hangokat, amiket belülrol hallok
Olyan, mintha az arc belül, éppen a boröm alatt lenne
Egy lépéssel közelebb
Nem tudom ezt tenni többé Minden úgy van, ahogy eddig mondtam Ezek a szavak mind értelmetlenek Örömömet lelem a tudatlanságban Minél kevesebbet hallok, annál kevesebbet fogsz mondani De te rá fogsz jönni mindenképpen Csak mint korábban...
Minden, amit mondasz nekem Egy lépéssel közelebb visz a végéhez És már készülök kitörni Nekem kell egy kis szoba, hogy lélegezzek Mert egy lépéssel közelebb vagyok a végéhez És már készülök kitörni
Megtalálom a válaszokat, melyek nem teljesen tiszták Bárcsak tudnám hogyan tűnhetnék el Ezek a gondolatok mind értelmetlenek Örömömet lelem a tudatlanságban Minden folytatódni látszik Újra és újra, megint
Minden, amit mondasz nekem Egy lépéssel közelebb visz a végéhez És már készülök kitörni Nekem kell egy kis szoba, hogy lélegezzek Mert egy lépéssel közelebb vagyok a végéhez És már készülök kitörni (2x)
Fogd be, amikor hozzád beszélek
Fogd be
Fogd be
Fogd be
Fogd be, amikor hozzád beszélek
Fogd be
Fogd be
Fogd be
Fogd be és már készülök kitörni
Minden, amit mondasz nekem Egy lépéssel közelebb visz a végéhez És már készülök kitörni Nekem kell egy kis szoba, hogy lélegezzek Mert egy lépéssel közelebb vagyok a végéhez És már készülök kitörni
Veled
Ma egy álomra ébredtem, A nyugalom hűvösére, Hideg lábaim a földre téve, Elfelejtettem mindent a tegnapról, Emlékezem, Úgy teszek, mintha ott lennék, ahol még sohase jártam, De ez nem több, Mint egy kis ízelítő a képmutatásból, Elhagyatottan ráébredek a hibákra, Lassan reagálok, Még ha oly közel is vagy hozzám, Mégis olyan rideg vagy hozzám, És én nem tudlak visszahozni.
REFRÉN
De ez így igaz, én így érzek, Ígérettel kecsegtetett az arcod, A hangod dallamai rá lettek festve az emlékeimre, Még ha te nem is vagy velem, Én mindig veled vagyok!
Te - most már látom én - mindent magadban tartottál, Te - most már látom én - még ha be is csukom a szemem.
Megütlek, és te visszaütsz, A padlóra kerülünk mindketten, A nap további része nyugodt, Tiszta összefüggés ez és az között, Amikor a dolgok rosszabbá válnak, Úgy teszek, mintha a múlt nem lenne megtörtént. Most ennek az emléknek vagyok a fogságában, Elhagyatottan ráébredek a hibákra, Lassan reagálok, Még ha oly közel is vagy hozzám, Mégis olyan rideg vagy hozzám, És én nem tudlak visszahozni.
REFRÉN
Te - most már látom én - mindent magadban tartottál, Te - most már látom én - még ha be is csukom a szemem.
Nem Nem számít milyen messzire jöttünk, Én nem várhatom, hogy meglássam a holnapot Veled
Te - most már látom én - mindent magadban tartottál, Te - most már látom én - még ha be is csukom a szemem. (2x)
Points of Authority
Add fel a versenyt, Még mielőtt valaki kitaszít a képből, Szégyent hoz a nevedre, Hajtsd fel a fejed, Te itt nem versenghetsz, A tempó túl gyors, csak utolsó előtti lehetsz!
Te szereted, ahogy rád nézek, Miközben örömet lelsz abban, Hogy az undorító tetteidet rajtam keresztülviszed, Te eltávolítasz, Ha én feladom, Az életem és a büszkeségem össze van törve.
KÓRUS
Te szereted azt hinni, hogy soha nem voltál rossz, Te szeretsz úgy tenni, mintha lennél valaki. Azt akarod, hogy más is sérült legyen, akárcsak te, Meg akarod osztani, amin keresztül mentél, (Úgy élsz, ahogy tanultad!)
Te szereted, amiket mondok, megfogok tenni, Ahogy megsebzem magam, csak Hogy visszakerüljek hozzád, Te eltávolítasz, Ha én feladom, Az életem és a büszkeségem össze van törve.
KÓRUS Te szereted azt hinni, hogy soha nem voltál rossz, Te szeretsz úgy tenni, mintha lennél valaki. Azt akarod, hogy más is sérült legyen, akárcsak te, Meg akarod osztani, amin keresztül mentél, (Úgy élsz, ahogy tanultad!)
Add fel a versenyt, Még mielőtt valaki kitaszít a képből, Szégyent hoz a nevedre, Hajtsd fel a fejed, Te itt nem versenghetsz, A tempó túl gyors, csak utolsó előtti lehetsz!
KÓRUS (2x)
Add fel a versenyt!
Mászva
Mászva
A bőröm alatt mászva
Ezek a sebek nem fognak begyógyulni
Félelmetes, ahogy zuhanok
Összezavarodva, hogy mi a valódi
Ez valami bennem, ami húz a felszín alatt
Megéve, összezavarva
Ilyenkor nincs önuralom,
Félek, hogy soha nem ér véget
Irányítva,
Nem úgy nézek ki,
Mint aki újra megtalálja magát
A falaim bezárulnak
[Bizalomérzet nélkül,
Meg vagyok győződve hogy túl nagy a nyomás a cselekvéshez]
Már korábban éreztem, hogy ez az út
Annyira bizonytalan
A bőröm alatt mászva
Ezek a sebek nem fognak begyógyulni
Félelmetes, ahogy zuhanok
Összezavarodva, hogy mi a valódi
Kényelmetlenség, vég nélkül húzta magát fölém
Eltérítve,
Elfordítva
A saját akaratom ellen,
Kívül állok saját magam mérlegelésén
Ez így kísért,
Nem úgy nézek ki,
Mint aki újra megtalálja magát
A falaim bezárulnak
[Bizalomérzet nélkül,
Meg vagyok győződve hogy túl nagy a nyomás a cselekvéshez]
Már korábban éreztem, hogy ez az út
Annyira bizonytalan
A bőröm alatt mászva
Ezek a sebek nem fognak begyógyulni
Félelmetes, ahogy zuhanok
Összezavarodva, hogy mi a valódi.
Megszökő
Graffiti dekorációk, A sivatag ege alatt, A feszültség hullámzása, Megtört bizalmamon, A leckék, amiket nekem adtál, Megtanultam soha nem voltak igazak
Kétségek közt találom magam, (Ők ismét rám mutatnak ujjukkal) Bűnös vagyok az esküdtcéh szerint, (Ők ismét rám mutatnak ujjukkal)
El akarok menekülni, Soha nem búcsúzni el, Tudni akarom az igazságot, Ahelyett, hogy azon rágódnák. A válaszokat akarom tudni, És nem a hazugságokat! Be akarom csapni az ajtót, És kinyitni a tudatomat!
Papírzacskók, És veszekedés hangjai, A sivatag ege alatt, Egy másik hullám, Túlcsordult bennem, Minden szavam, Amivel változást ígértem, Nem voltak igazak.
Kétségek közt találom magam, (Ők ismét rám mutatnak ujjukkal) Bűnös vagyok az esküdtcéh szerint, (Ők ismét rám mutatnak ujjukkal)
REFRÉN
El fogok szökni! És soha nem mondom: Viszlát! (Elszökni) El fogok szökni! És soha nem akarom tudni miért! (Elszökni) El fogok szökni! És ki fogom nyitni a tudatomat!
REFRÉN
El akarok szökni, És felnyitni a tudatomat! (5x)
Egyedül
Mit tegyek, hogy magam mögött hagyjam őket, Kövessen vakon az ösztöneimet, Adjam fel a büszkeségem ezeknek a rossz álmoknak, És hódoljak be a szomorú gondolatoknak, amik őrjítőek? Üljek itt és próbáljak tűrni, Vagy próbáljam őket tetten érni? Megbízzak valakiben, és csináljon belőlem bohócot az álság, Vagy ne bízzak senkiben, s éljek magányosságban? Mert ezt én nem bírom, Amikor ilyen sovány és nyúzott vagyok, Jó lépéseket teszek, de elveszek út közben, Felveszem a mindennapi külsőmet, de végül is Ismét megsérülök,
Pre-Kórus
Magamban (magam), Azt kérdem miért, de a gondolataim közt megtalálom, Nem számíthatok magamra.
REFRÉN Képtelen vagyok fenntartani magam, (Ahhoz amit akarok, hiszen oly nyúzott és sovány vagyok) Ez mind túl sok ahhoz, hogy befogadjam, Képtelen vagyok fenntartani magam, (Látom minden forog körülöttem.) A hibák gondolatai elsüllyednek bennem!
Ha hátat fordítok, akkor védtelen leszek, És vakon járni, olyan mintha eszméletlen lennél, Ha feladom a büszkeségem, és hagyom őket Mindent elvesznek tőlem, Amíg van valamim. Ha elengedem őket, túl is leszek rajtuk, De ha megpróbálom elkapni őket, akkor lehagynak, Ha megölnek olyan kérdések mint a rák, Akkor a válasz csendjében leszek eltemetve,
Pre-Kórus REFRÉN
Hogy gondolod? Olyan sokat veszítettem, Én úgy félek, hogy elveszítem a kapcsolataimat, Te mire számítasz, Tudni fogom mit kell tennem? Amikor minden amit tudok, Az az amit te is elmondtál nekem!
Te nem (tudod), Nem tudom elmondani, hogyan kell (elengedni), Nem lényeg mit csinálok, milyen keményen (próbálom), Én nem tudom meggyőzni magam (miért), Kint ragadtam a túloldalon (2x)
REFRÉN (2X)
Végül
Ez egy dologgal kezdődött Nem tudom miért Nem számít mennyire próbálkoztál Tartsd észben/Megterveztem ezt a rímet Hogy megmagyarázzak kellő időben Mindent, amit tudok Az idő értékes dolog Nézd, elmúlik, amíg kileng az inga Nézd, visszaszámol a nap végéig Az óra ketyeg az élet elmegy (Ez olyan valótlan) Nem vigyáztam, míg Néztem, ahogy az idő kirepül az ablakon Próbálva visszatartani, de még nem ismertem Mindent elvesztegettem csak azért, Hogy lássalak elmenni. Mindent bent tartottam és még próbálkoztam, de minden szétesett Ami jelentett nekem valamit/Végül is emlékezni fogok az időre, amikor
Keményen próbálkoztam És messzire jutottam De végül Ez semmit nem számít Le kellett esnem És mindent elveszteni De végül Ez semmit nem számít
Egy dolog, nem tudom miért Nem számít mennyire próbálkoztál- Tartsd észben/Megterveztem ezt a rímet Hogy emlékeztessem magam, hogy Keményen próbálkoztam Annak ellenére, hogy útközben gúnyolódtál velem Úgy téve, mintha a tulajdonod lennék Visszaemlékezve mindig harcoltál velem/Csodálom Hogy ilyen messzire jutottam A dolgok nem olyanok, mint amilyenek voltak Te nem fogsz felismerni többé Aztán nem is azt ismerted bennem vissza De ezek mind visszatérnek hozzám Végül Mindent bent tartottam és még próbálkoztam, de minden szétesett Ami jelentett nekem valamit/Végül is emlékezni fogok az időre, amikor
Bíztam benned Amennyire csak tudtam És ezért Legalább ezt az egy dolgot tudnod kéne....
Keményen próbálkoztam És messzire jutottam De végül Ez semmit nem számít Le kellett esnem És mindent elveszteni De végül Ez semmit nem számít
Egy hely a fejemnek
Figyelem, ahogy a Hold ül az égen, A sötét éjben, Világít a Naptól kapott fényben, A Nap nem ad fényt a Holdnak, magának tartogatja, A Hold tartozik neki. Ez elgondolkodtat, mintha te is így tennél, Szívességek teszel aztán hirtelen, Megváltozol és elkezded kérni tőlem, A dolgokat vissza, és.
Én rosszul vagyok a feszültségtől, Rosszul vagyok az éhségtől, Rosszul attól, hogy úgy teszel, Én ezzel neked tartozom, Találj magadnak egy másik helyet, Ahol kiélheted a sóvárságodat, Amíg én találok egy helyet, ahol pihenhetek!
Máshol akarok lenni, Úgy gyűlölöm, amikor azt mondod nem érted! (Látni fogod, ez így nem fog menni) Szeretnék energikus lenni, nem az ellenséggel, Egy hely a fejemnek!
Talán egy nap én is olyan leszek, mint te, Eltaposom az embereket akárcsak te, Elfutok az emberek elől, akiket azt hittem ismerek, Visszaemlékezem, milyen is voltál régen, Régen nyugodt voltál, erős voltál, Kedves voltál, de tudnod kellett, Hogy kifordultál magadból, S most látod, milyen üres is így, Teljesen egyedül.
Pre-Kórus (2x)
Kórus
Próbáltad a legtöbbet kihozni belőlem! Tűnj el! (8x)
Kórus
Pre-Kórus Én rosszul vagyok a feszültségtől, Rosszul vagyok az éhségtől, Rosszul attól, hogy úgy teszel, Én ezzel neked tartozom, Találj magadnak egy másik helyet, Ahol kiélheted a sóvárságodat, Amíg én találok egy helyet, ahol pihenhetek! (2x)
Elfeledve |
|
Refrén |
A tetejétől az aljáig, |
Alulról újra fel, |
És most a csúcson fejezem be, |
A legjavánál, |
De közben elfelejtettem, mi volt a közepén. |
Messzire kerültem a biztonságtól. |
A kép még itt van, az emlék nem hagy el. |
De mégis, mire kellene vigyáznom? |
|
Ez a hely olyan sötét. A végét nem is láthatod. |
Az égbolton fordított kakas. |
Sokkol, hogy semmi sem képes megvédeni. |
Az eső cseppenként küldi a döntő problémákat. |
Erőszakosan szugerál a hatalom, |
Ahogy szorosan zárt szemekkel néz keresztül |
A rozsdás, rohadt poron, |
Mint a reflektor fénypontja a padlón, |
És zúdul a világra a színlelés rozsdája. |
A szemek könnyedén kinyílnak, |
És sötétség van újra. |
|
Refrén |
|
Chorus |
Emlékezetben te meg fogsz találni engem. |
Lángoló szemek... |
A sötétség szorosan tart engem addig, |
Míg felkel a Nap. |
|
Körülöttem minden mozgásban van. |
Ordítozás fent és lent, |
Mocskolódó megnyilvánulások hallatszanak szüntelenül. |
A kerekek körbeforognak. |
A múlt alkonya lopódzik, |
Utcalámpák, láncszemek, beton. |
Egy kis papírdarab lebeg lent az utcán, |
Rajta rajzolt képpel, míg el nem viszi a szél. |
Az emlékek most olyanok, mint ez a kép volt, |
Amikor a papír még nem volt összegyűrve. |
Így nem lehet újból tökéletes. |
|
Refrén |
Chorus |
|
Most te megszereztél engem, megkaptál tettben, |
Hozz vissza gondolatban! |
És én elmesélem neked, |
Hogyan látom a valóságot rajtad keresztül. (7x) |
| | |